Szeptember elején a racionális kitevőjű hatványok volt a tananyag az új tizenegyedikes csoportomban. Nagyon csendes, nyugodt, fegyelmezett csoport a 11.a. Eleinte csak annyi tűnt fel, hogy talán túl csendes is.
Négy tanuló vitte az órákat, jelentkeztek, meg tudták oldani a feladatokat – a többiek homályos tekintettel bólogattak. Gyanús volt persze, de mindig csak annak az egy-egy tanulónak tisztult le bennem a problémája, aki éppen szenvedett a táblánál.
Dom-nál borult ki a … kakaós pohár. A kitevőkben törtek, s össze kellet volna adnia őket. Segédfogalma nem volt arról, hogy törteket hogyan adunk össze. “Nem tudom, írja be nyugodtan az egyest, tanárnő.” – akkurátusan elhelyezte a krétát a tartóban, s a helyére ballagott.
Összeszorult a szívem, ahogy megroggyant vállát figyeltem miközben távolodott a táblától – és a matematikától.
Megkértem Krisztit, hogy adja össze a törteket. Nagy, kék szeme úszott a riadalomban, miközben megfogta a krétát. S aztán: összeadta a számlálókat, és összeadta a nevezőket. Rám nézett, szeme csupa könny. “Oké Kriszti, semmi gond, csüccs le a helyedre.”
Még két tanulóval próbálkoztam, de az összeadás nem ment. Most hogyan tovább? Nagy csönd volt az osztályban, látták, hogy erősen töröm a fejem valamin. Két perc alatt megszabadultam attól a tabutól, hogy tizenegyedikben tizenegyedikes anyagot kell tanítani.
“Mit szóltok a következőhöz? A holnapi órától két csoportban tanulunk tovább. Az A csoporttal átvesszük a törtes műveleteket, a B csoport halad tovább a hatványozásban,esetleg mehet tovább a logaritmusra is. A lényeg, hogy úgy fogunk majd tanulni, hogy amíg az egyik csoportnak segítek, addig a másik csoport önállóan dolgozik. Majd csere.”
Azonnal helyeseltek. Felrémlett bennem, hogy 25-26 évvel ezelőtt tanultam módszertan előadásokon az osztott órákról. Balogh Viktória tanárnő volt a módszertan tanárom, s nagyon komolyan vette az egri főiskola annak idején a hallgatók felkészítését.
Este otthon kinyitottam a tizenegyedikes füzetemet, középen elfeleztem a következő lapot, s felkészültem az első tizenegyedikes osztott órámra. Valahogy így nézett ki: a bal oldali oszlopban az A csoport első feladata (tavalyi OKM feladat, amelyben osztás van) s ez önálló; s mellé a B csoporthoz: a házik ellenőrzése hatványozásból, majd az önálló gyakorló feladat kijelölése. Húztam egy vonalat.
A második egységben az A csoportnál ellenőrzés, majd együtt mennyiségek törtrészének kiszámítása fejszámolással (120 Ft negyed része, 10 óra harmad része, 18 liter ötöd része, stb.), majd az önálló feladatlap kiadása. E mellé a B oszlopba nem kerül semmi, hiszen ők ezalatt csöndben dolgoznak. Húztam egy vonalat.
S így tovább. Október közepéig mentek így az órák, de ez egy borzasztóan energiaigényes munka, kellőképpen bele is fáradtam. Ekkor a százalékszámítás ismétléséhez értem az A csoporttal, s a B csoport szólt, hogy itt szeretnének bekapcsolódni ők is, mert úgy érzik, hogy ez nehezebben megy nekik is. Semmi ellenvetésem nem volt, hogy visszatérjünk a szokásos óravezetéshez. Sőt!
Múlt héten írtunk dolgozatot, de semmi kiugró teljesítmény vagy magas átlag nem született. Az elégséges szintet hozta törtekből és százalékszámításból a csoport. Nem baj, hisz épp hogy csak elvetettük a magvakat. Most pedig kicsit “pihentetjük” ezt a témakört, s geometriát veszünk elő, a vektorműveleteket.
S miért krétapormentesek a matek óráim? November elején (végre) fölszereltek a termemben egy projektort, s a számítógépemen készülök már az órákra. A feladatokat, ábrákat kivetítem, a levezetéseket szövegszerkesztővel írom együtt a gyerekekkel, a szerkesztéseket, függvényábrázolásokat GeoGebrával csinálom.
Az egyik végzős diákom így sóhajtott fel (mikor először meglátta, hogy milyen szuper ábrákat lehet találni az interneten a térgeometriai számításokhoz): “Végre betört a XXI. század a matekterembe.”
A másodfokú egyenletek tanítása előtt néhány ismeret, képesség meglétéről érdemes meggyőződni. Melyek azok az előismeretek, amelyek megléte szükséges a témakör elsajátításához?
