Azt tapasztalom, hogy ha csak egy kicsiny kis piros pontért is adok fel egy feladatot, akkor hatványozottan megnő a diákok koncentrációképessége, próbálkozási hajlandóságuk a megoldás megtalálására, segédábra-készítési ötleteik meglódulnak, kitartóak, s még néhány kudarc után is újra meg újra nekiülnek a kérdés megoldásának.

Sosem tapasztaltam, hogy a másik gyereket akarják túlszárnyalni, vagy előbb elkészülni a megoldással bárki másnál. Azt viszont látom, hogy kit akarnak legyőzni: saját magukat.

A versenyszellem erős motiváció, főleg, ha önmagunkkal versengünk.

Egyik középiskolás diákot sem az érdekli, hogy hány ötöse, hány piros pontja van a másiknak, hanem hogy neki hogy áll a “szénája”.  ” Tessék már adni még egy feladatot nekem, hogy összejöjjön az ötös!”

Az órák rövid, egyszerű ismétlő, bemelegítő számításokkal kezdődnek. Majd néhány frontális példa, gyakorlás után adom fel egy piros pontért a következő szöveges feladatot, s felhívom a figyelmüket, hogy a közösen megoldott példák segíteni fognak az önálló munkában.

Aki elkészült, kihozza a füzetét az asztalomhoz. Két eset lehetséges: ha jó a megoldás, akkor szó nélkül beírom a piros pontot. Ha hibás, akkor megjelölöm a gyerek füzetében azt a pontot, lépést, amit újra kell gondolnia. S ahogy ballag vissza a padjához már is a füzetét nézi, s elmélkedik azon, amit elrontott.

Időt mindig bőven hagyok a megoldásokra; nincs olyan, hogy csak az első 3-4 jól megoldó diák kap piros pontot. Akik előbb elkészültek csendben ülnek a padjukban, önelégült mosollyal arcukon. Roppant büszkék magukra.

Néhányszor persze előfordul másolás. Látom, hogy a szomszéd füzetéből próbálja kifigyelni a megoldást. Ilyenkor szólok a tanulónak, hogy hozza ki a füzetét, s neki másik feladatot írok. Elültetem egy üres padba. “Te ezt a feladatot csináld meg a piros pontért.”

Mindannyian a jutalomért dolgozunk. Lehet az a jutalom egy jó szó, egy dicséret, egy piros pont, egy ötös, egy kirándulás, stb. A legnagyobb jutalom persze mindenkinek az, ha büszke lehet magára, ha elégedett lehet munkája gyümölcsével. Ezt környezete visszajelzéseiből tudja leszűrni.

Van néhány eszköz a kezünkben, amellyel pozitív visszajelzéseket adhatunk a tanulóknak, s ezzel további erőfeszítésekre motiválhatjuk őket. Például ne fukarkodjunk a szaktanári dicséretekkel. Ha összehasonlítjuk a szaktanári, osztályfőnöki intők számát a naplókban a szaktanári, osztályfőnöki dicséretek számával, akkor csak a töredék lesz dicséret.

Az sem helyes, ha óráról órára változik, hogy mire adunk és mire nem valamilyen jutalmat. Igazságosan kell osztogatni az elismeréseket, s egyenlő esélyeket kell biztosítanunk minden tanulónak a megszerzésükre.